Diplomaátadó ünnepség a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumában

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumának alkalmazott matematika szakos hallgatói vehették át okleveleiket július 7-én. Az ünnepséget a beregszászi római katolikus templomban tartották.

A rendezvény ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét. Igét hirdetett Molnár János, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöki helynöke, a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség plébánosa, Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke, valamint Lődár Jőneő, görögkatolikus áldozópap.

Nemzeti imánk és a főiskola himnuszának elhangzása után Csernicskó István, a Rákóczi-főiskola rektora köszöntötte a jelenlévőket.

„Radnóti Miklós Himnusz a békéről című művében tünde fénynek, futó reménységnek, forgó századok ritka ékének nevezte a békét 1939-ben, amikor sötét fellegek gyülekeztek Európa egén, és egyre mélyebbre sodródott az emberiség a második világháború borzalmaiban. Ma ismét háború van, dörögnek a fegyverek, és távoli remény csak a könnyű léptű béke. Ám önök, kedves végzős diákok, ma lépnek ki a Szakgimnázium falai közül, friss diplomásként, tele erővel, lelkesedéssel, lendülettel. Azt kívánom önöknek, hogy tartson ki a lelkesedésük, legyen sok kitartásuk, és ne feledjék el az álmaikat, amelyekért érdemes dolgozni”

– helyezte a diplomások szívére.

Ezt követően Soós Katalin, a Szakgimnázium igazgatója foglalta össze az elmúlt tanévet. Kiemelte, az elmúlt évek nem volt terhektől mentesek. Előbb a koronavírus és az online oktatás, majd a háború és az áramszünetek nehezítették diákéveiket, de azok, akik ma átvehetik okleveleiket, mégis sikeresen helyt álltak.

„A mai nap egy igazán eseménydús tanév zárásának a része, az ünnepe. Kedves végzősök, ti még nem tudjátok, de az élet csak most kezdődik el. Hátatok mögött van négy év, megcsináltátok, de itt nem kell megállni, tanuljatok tovább, fejlesszétek magatokat, és a fejlődés útjáról soha ne térjetek le”

– hangsúlyozta.

Rezes Károly, a Beregszászi Járási Tanács elnöke köszöntőjében arra tért ki, hogy a minőségi szakképzés milyen nagy szerepet játszik a ma. Hiszen a szakképzett, gyakorlott és a gazdasági változásokhoz alkalmazkodni képes munkaerő alapja és gerince a jól működő demokratikus társadalomnak.

„Ezúton szeretném megköszönni a magam és a Beregszászi Járási Tanács nevében a magyar kormánynak azokat az erőfeszítéseket és támogatásokat, amelyeknek köszönhetően a kárpátaljai magyarság idehaza hozzáférhet az európai szintű szakképzéshez, és ezáltal az itthonmaradáshoz”

– tette hozzá.

Ezt követően a tanévben megrendezésre kerülő különböző versenyek győztesei vehették át dicsérő okleveleiket, majd kiosztásra került az Év diákja kitüntetést is, melyet idén Lenyó Barbara, III. évfolyamos, turizmus szakos hallgató kapott.

A köszöntőket követően a végzős diákok vehették magukhoz a szót. A búcsúzó diákok nevében Kovács József alkalmazott matematika szakos végzős hallgató mondott beszédet. Majd Hapák Alexandra Hacsaturján Etüdjét adta elő zongorán.

Ezt követően a végzősök fogadalomtételére került sor. Majd a hallgatók át vehették jól megérdemelt diplomáikat Csernicskó István rektortól és Soós Katalin igazgatótól.

Ezután a Szakgimnázium harmadik évfolyamos alkalmazott matematika szakos hallgatói búcsúztatták el diáktársaikat – beszédet mondott Hevesi Emília, Izaj Melissza pedig egy verset adott elő. A kisebb műsort az énekkar előadása zárta.

„Az ember kötelessége, hogy a maga népét szolgálja, ehhez önök, végzősök, tanulmányaik során minden tudást megkaptak. legyenek büszkék diplomájukra, elért eredményeikre, kibocsátó intézményükre, és mindarra, amit ebben az intézményben megtanulhattak”

– tette hozzá Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja.

Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke záróbeszédét Madách Imre szavaival indította:

„Remény, csalódás, küzdelem, bukás, Sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, S meg nem találni – ez az élet”.

Majd kiemelte, a mai végzősök közel 1 évet tölthettek nyugodt körülmények között tanulással, majd a covid és a háború nehezítette diákéveiket. Mindennek ellenére azonban sikeresen vették az akadályokat. Az elnök asszony szintén Madách Imre szavaival zárta beszédét:

„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”

Végül a történelmi egyházak képviselői Isten áldását kérték a megjelentek életére, munkájára.

Az ünnepség a Szózat eléneklésével zárult.