Rendhagyó történelemórát szervezett a “GENIUS” JA

A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány („GENIUS” JA) május 10-én Elbeszélt múlt címmel szervezett rendhagyó történelemórát a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumában.

A rendezvényen részt vevő diákokat és tanáraikat elsőként Soós Katalin, a Szakgimnázium igazgatója köszöntötte. Beszédében aláhúzta: a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumának vezetősége nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a diákoknak minél több olyan lehetőséget biztosítsanak, amelyek által a tanórákon túl is érdekes ismeretekkel gazdagodhatnak, s ezért mindig szívesen fogadják a „GENIUS” JA ötleteit és örömmel biztosítanak helyszínt az alapítvány programjainak.

„A mai rendhagyó történelemóra is emlékeztet bennünket arra, hogy az, amit ma átélünk, egy bizonyos időn belül történelemmé válik, az utókor bizonyos perspektívából, tanulságokat levonva szemléli majd napjaink történéseit” – hangsúlyozta köszöntőjében Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának misszióvezetője, majd párhuzamot vont a hetven évvel ezelőtti események és napjaink történései között, s reményét fejezte ki az iránt, hogy a béke mihamarabbi eljövetelével Ukrajnába – és azon belül Kárpátaljára – is visszatérnek majd azok, akiknek a háború miatt kellett elhagyniuk szülőföldjüket. „Mi a béke pártján állunk. Magyarország abban érdekelt, hogy keleti szomszédságában egy gazdaságilag fejlődő, demokratikus ország legyen” – jelentette ki.

Váradi Natália, a „GENIUS” JA igazgatója kiemelte: céljuk annak a kezdeményezésnek a folytatása, amelynek keretében közelebb viszik a Kárpát-medence, és azon belül Kárpátalja és a vidék történelmét a fiatalokhoz. A mostani alkalom azért is fontos, hogy a helyi diákok ne csak a kárpátaljai, de a mai Magyarországról származó, Gulágot megjárt emberek tragikus sorsát is megismerjék – fogalmazott az igazgató, majd elmondta: a rendezvény apropóját Sztálin halálának hetvenedik évfordulója adta, ugyanis a diktátor halála után kezdődött csak el egyfajta enyhülés a szovjet érában, s az amnesztiának köszönhetően az ártatlanul fogva tartottak egy része megindulhatott hazája, Magyarország irányába a különböző Gulág- és Gupvi-táborokból – így kezdett hetven évvel ezelőtt feloldódni az igazságtalanság, és így kezdték az emberek visszanyerni szabadságukat – fűzte hozzá.

„A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány mindent megtesz annak érdekében, hogy a gyermekek naprakész információkkal rendelkezzenek és nagyon jól ismerjék történelmi múltjukat. Mert ahogy szoktam mondani: ismernünk kell tiszta múltunkat ahhoz, hogy erős gyökerünk legyen, hogy semmilyen szél el ne fújja ezt a fát, amiben állnak a gyermekek és a kárpátaljai magyarság” – szögezte le Váradi Natália.

A felszólalásokat követően Kovács Emőke történész, a Gulág-emlékév szakmai vezetője tartott előadást a szovjet rabságból Magyarországra visszatérő foglyok hazatérésének hetvenedik évfordulója alkalmából. Az eredeti tervek szerint az óra másik előadója, Nagyné Pintér Jolán, a Gulág Alapítvány elnöke online csatlakozott volna az előadáshoz, ez azonban sajnos nem sikerült. Az ő történetét ezért kolléganője mesélte el a jelenlévőknek. Szülei, Rohr Magdolna és Pintér Károly mindketten politikai elítéltként majdnem tíz évet töltöttek ártatlanul a Gulág számos táborában, messze Szibériában – s ez az ő életét is nagyban meghatározta. Sztálin halála után felcsillant a remény, s az egykor elítéltek immár hazatérhettek. Szülei Lembergben fél évet vártak arra, hogy hazájuk visszafogadja őket. Itt ismerkedtek meg, majd estek szerelembe, s végül közel tíz év után immár jegyespárként érkeztek haza. Beteljesedett szerelmük gyümölcseként pedig édesanyja pocakjában már velük utazott Nagyné Pintér Jolán is. Tulajdonképpen valóságos csoda, hogy megfogant a gyermek, hiszen a szüleivel együtt hazatért asszonyok többségének sajnos nem adatott meg a gyermekáldás.

„A Gulág-emlékévben több olyan túlélő és leszármazott jelentkezett, akikben először tudatosult, hogy ebben a történetben érintettek, hiszen vagy nem beszéltek róla, vagy tabusított téma volt. Sok dokumentum, visszaemlékezés ekkor került elő, mert még a rendszerváltoztatáskor is nagyon sokan féltek attól, hogy akár visszaváltozik a rendszer, és nem mondták el a családnak sem, de még mindig néhány nagyon értékes túlélő köztünk van, és őket érdemes faggatni és meghallgatni” – szögezte le Kovács Emőke, aki a szovjet kényszermunkára elhurcolt emberek története mellett egy másik előadással is készült, „Honunk kisded tengere…” címmel a Balaton XIX–XX. századi történetét mutatta be. „Én ott nőttem fel, és ezért sokkal jobban érdekelt a térségnek a története. Tudtam azt, amikor ellátogattam az egyes helyszínekre, hogy ott sokkal mélyebb háttérvonulatok és történetek vannak. Azt szerettem volna, hogy azok is megismerjék a Balaton történetét, akik nem jutottak el erre a területre, vagy csak később sikerül nekik, s egy olyan általános történeti összegzést hozzak létre, melyben benne van az ország történelme is, és ami ráirányítja a figyelmet ennek az értékes kultúrtájnak a valóban védendő értékeire és történeti hagyományaira is” – mondta a történész.

A „GENIUS” JA rendhagyó történelemóra-programja a továbbiakban újra folytatódni fog, s a szervezők a jövőben igyekeznek minél több intézményben érdekesebbnél érdekesebb előadásokat elvinni.

(CsA/Kárpátalja hetilap)