Az Alkalmazott matematika szak csapata Kárpátalja természeti kincseinek nyomában
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziuma Alkalmazott matematika szakos negyedik évfolyamos diákjainak csapata megszervezte utolsó kirándulását, mivel úgy gondolták, hogy ideje lenne a nyári vizsgaidőszak és 5 hetes szakmai gyakorlat után egy kis kikapcsolódásra, hogy nagyobb motivációval lássanak hozzá még a két utolsó záró szakmai vizsgájukhoz matematikából, informatikából és programozásból.
Az intézmény 14 diákja és kurátora 2021. június 15 – 16-án vett részt a kiránduláson, az első napi úticél Beregszász-Pattogó vízesés – Fülöpfalva (Gemba hegycsúcs) – Felsőgereben volt, a második napi úticél Felsőgereben – Szinvéri-tó – Ökörmező – vucskómezői gejzír – Beregszász. A szállást a Kárpátaljai Hazajáró Egylet vendégházában sikerült lefoglalni, ahol teljesen felújított és felszerelt szállás fogadott bennünket összkomforttal ellátva.
Az első megállónk a Pattogó vízesés volt, ahol előbb a nehezebbik utat választván, megtaláltuk az erdő belsejében a csodás vízesést, ahol mesébe illő látvány fogadott bennünket.
Az érintetlen helyet megközelítve, készítettünk egy pár emlékfotót, és egy kicsit gyönyörködvén a természet egyik csodájában, nekiindultunk a könnyebbik útvonalnak.
Következő úticélunk egy izgalmas hegycsúcs meghódítása volt, a Borzsa havas egyik csúcsa, amelyet Volócon keresztül sikerült meghódítani.
Először a fülöpfalvi felvonó segítette útunkat, aztán „lábbuszra” ültünk és a hegy meredekségét leküzdve a csoport egy jó része felmászott a Gemba hegycsúcsra (1491 m).
Sajnos az időjárás kifogott rajtunk, mivel a felhők körbe vettek bennünket és a csodás kilátást eltakarta előlünk.
De nem keseredtünk el, mivel lefelé menet, kitisztult az ég és láthattuk a szebbnél szebb helyenként havas hegyek csúcsait, a miniatűr házakat a völgyben és a sárkányrepülős merész sportszellemiségeket. Miután elérkeztünk az első napi kitűzött célunk végéhez, elindultunk Felsőgerebenre a szállásra. A csendes és nyugodt táj körbe vett bennünket, ahol egy kicsit jólesett pihenni, hogy utána nekifoghassunk a vacsora elkészítéséhez. Igaz vadat nem fogtunk és lőttünk az erdőben, de szalonnát azt csomagoltunk bőven. Így a vacsorát egy közös szalonnasütés alapozta meg. A konyhai élet rejtelmeibe is betekinthettünk ezáltal, igazi csapatmunkával oldottuk meg a közös étel elkészítését, sütését és elfogyasztását is, sőt a végén a takarítás kulisszáiba is közösen tekinthettünk be.
A tábortűz sem adta magát olyan könnyen, hisz a nedves fa nem nagyon akarta az üzemi hőmérsékletet elérni, így a már kopásnak indult szürkeállományunkból jött az ötlet, hogy levegőztetéssel el tudjuk érni a kívánt hatást, ami sikerült is, és ezáltal nem haltunk éhen. A 2021-es foci EB sem maradhatott ki vacsora közben, amit egy 6,5” (16.5 cm) kijelzőn sikerült megnéznünk.
A vacsora után egy kis mérési csapatjátékkal volt megfűszerezve az este, melyben hurkapálcikás stafétaátadás, ceruzaelemek feszültségének mérési rendezése, díszléces halászás, különböző anyagok térfogat, tömeg és sűrűség mérése, kondenzátor feltöltése és színes LED-lámpák felvillanása kísért az esti órákban. Sikerült a távcső segítségével a Hold krátereit is megvizsgálni kicsit közelebbről.
Zárásképen mutogatós játékra került sor, ahol mindenkinek sikerült mindenkit megmosolyogtatni.
Másnap, a kihagyhatatlan „zacskós” leves várt bennünket reggelire, ami szervezetünkbe való beépítése után megújult erővel indulhattunk a Szinevéri Nemzeti Park felé. Megmászva a kissé meredek lejtőt, megérkeztünk Kárpátalja gyöngyszeméhez, az Északkeleti-Kárpátok legnagyobb tavához, a tengerszint felett 989 méter magasan lévő Szinevéri-tóhoz, amelynek szépsége és egyedisége a hegyek között elvarázsolt bennünket.
Kicsit gyönyörködvén benne, mellette megpihenve, ismét útnak indultunk Ökörmezőt érintve a vucskómezői gejzírhez. A gejzír érdekessége, hogy egyetlen Ukrajnában és naponta csak 4-szer tör fel 4-6 méter magasra, így kénytelenek voltunk várakozni. Már türelmünk fogyóban volt és már a gondolat is tovaszállott, hogy láthatjuk a természeti csodát, erre csak a kis morajlás után – megmutatta önmagát, aminek nagyon örültünk.
A 9-12 perces szökőforrás látványossága után úticélunk végpontját céloztuk meg, és leküzdve az utak javítását és gödrök halmazának tömkelegét, megérkeztünk a kiindulópontunkra Beregszászba, így skaláris elmozdulásvektorunk nullával lett egyenlő. Tehát bátran elmondhatjuk, hogy függetlenül attól, hogy sok erőfeszítésben volt részünk, megerőltető volt a kétnapos kirándulás, munkavégzés a részünkről nem történt, amit a képlet is bizonyit (A=F*s=0).
Az igazán érdekes és tartalmas kétnapos kirándulást a Kopasz Travel buszával valósíthattuk meg. Kitűzött úticéljainkat lépésről lépésre sikerült ennek fényében felkeresni. Örömmel, kissé fáradtan, de élményekkel gazdagodva térhettünk vissza otthonunkba.
Makó Pál, AM-IV. kurátora
