Vezetőképző Tatabányán
A Rákóczi Szövetség 2016. november 25-27. között huszonhatodik alkalommal szervezte meg ifjúsági találkozóval egybekötött vezetőképzőjét Tatabányán, melyre meghívást kapott intézményünk szervezetének hét diákja és egy kísérőtanár.
A rendezvény célja az ifjúsági szervezetek kapcsolatépítésének elősegítése, a szervezetek munkájának segítése, hatékonyságjavítás, tartalmas és jó hangulatú együttlét.
Csapatunk pénteken kora reggel indult útnak, Nyíregyházán csatlakozva az erdélyi csoporthoz. Érkezésünk után sor került a megnyitóra, melyen Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően Tatabánya polgármestere, Schmidt Csaba mondott köszöntőbeszédet, majd átadta a helyi élményfürdő ajándékutalványát az önkormányzat jóvoltából.
Vacsora után ismerkedési estet szerveztek, melyen vegyes csoportokban érdekes, csapatépítő játékokkal 
kovácsolódtunk össze. Szombaton Oroszlány felé vettük az irányt, ahol ellátogattunk a bányászati múzeumba, melyben bányászt-történeti kiállítás, bányagépek, fejtőgépek, „földalatti bánya”, és csillepályák fogadtak bennünket. A következő látványosság a Tatai Kuny Domokos Vármúzeum, mely dicső múlttal és történelemmel rendelkezik. Délután az óriási és impozáns Turul-emlékműt és a lenyűgöző Szelim-barlangot 
csodálhattuk meg. Visszatérve szálláshelyünkre Menyhárt József – a Magyar Közösség Pártjának elnöke, Margittai Gábor – újságíró és Bolberitz Pál – teológus tartott tartalmas és színvo
nalas előadást. Vasárnap igénybe vettük az ajándékutalványt és egy csodálatos délelőttöt töltöttünk el a Gyémánt
Fürdőben.
Tartalmas, pozitív élményekkel telt hétvége áll mögöttünk, melyet jobban meg sem fogalmazhatnék, mint csapatunk egyik tagja, Kozub Gergely:
Nyolcan indultunk el az útra, de egyként tértünk vissza.
De, hogy is lesz nyolcból egy?
Mi képes arra, hogy nyolc lélekből egyet kovácsoljon?
A válasz egyszerű – az Út az.
Az út nehézségei, fáradalmai,
az együtt eltöltött idő,
és az együtt legyőzött akadályok kovácsolják össze ezeket a lelkeket.
És ahogy haladunk előre, és
ahogy lassan elfogy alattunk az út,
mosollyal arcomon,
de szívemben fajdalommal gondolok vissza erre az útra.
Fájdalommal, mert ott kellett hagynom a magasztos várakat,
titkokat rejtő bányákat, misztikus barlangokat.
De arcomon mosoly van, mert az emlékek örökké megmaradnak.
Büszkén nézek végig ezen a csapaton,
büszkén, mert a nyolcból egy lett – egy ember, egy lélek.
Így mar nyugodtan kijelenthetem azt,
hogy nincs olyan dolog a világon, ami széttéphetné ezt a lelket.
Sápi Éva
