Vezetőképző Tatabányán

A Rákóczi Szövetség 2016. november 25-27. között huszonhatodik alkalommal szervezte meg ifjúsági találkozóval egybekötött vezetőképzőjét Tatabányán, melyre meghívást kapott intézményünk szervezetének hét diákja és egy kísérőtanár.

A rendezvény célja az ifjúsági szervezetek kapcsolatépítésének elősegítése, a szervezetek munkájának segítése, hatékonyságjavítás, tartalmas és jó hangulatú együttlét.

Csapatunk pénteken kora reggel indult útnak, Nyíregyházán csatlakozva az erdélyi csoporthoz. Érkezésünk után sor került a megnyitóra, melyen Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke köszöntötte a résztvevőket. Ezt követően Tatabánya polgármestere, Schmidt Csaba mondott köszöntőbeszédet, majd átadta a helyi élményfürdő ajándékutalványát az önkormányzat jóvoltából.

Vacsora után ismerkedési estet szerveztek, melyen vegyes csoportokban érdekes, csapatépítő játékokkal kovácsolódtunk össze. Szombaton Oroszlány felé vettük az irányt, ahol ellátogattunk a bányászati múzeumba, melyben bányászt-történeti kiállítás, bányagépek, fejtőgépek, „földalatti bánya”, és csillepályák fogadtak bennünket. A következő látványosság a Tatai Kuny Domokos Vármúzeum, mely dicső múlttal és történelemmel rendelkezik. Délután az óriási és impozáns Turul-emlékműt és a lenyűgöző Szelim-barlangot csodálhattuk meg. Visszatérve szálláshelyünkre Menyhárt József – a Magyar Közösség Pártjának elnöke, Margittai Gábor – újságíró és Bolberitz Pál – teológus tartott tartalmas és színvo
nalas előadást. Vasárnap igénybe vettük az ajándékutalványt és egy csodálatos délelőttöt  töltöttünk el a Gyémánt
Fürdőben.

Tartalmas, pozitív élményekkel telt hétvége áll mögöttünk, melyet jobban meg sem fogalmazhatnék, mint csapatunk egyik tagja,  Kozub Gergely:

Nyolcan indultunk el az útra, de egyként tértünk vissza.

De, hogy is lesz nyolcból egy?

Mi képes arra, hogy nyolc lélekből egyet kovácsoljon?

A válasz egyszerű – az Út az.

Az út nehézségei, fáradalmai,

az együtt eltöltött idő,

és az együtt legyőzött akadályok kovácsolják össze ezeket a lelkeket.

És ahogy haladunk előre, és

ahogy lassan elfogy alattunk az út,

mosollyal arcomon,

de szívemben fajdalommal gondolok vissza erre az útra.

Fájdalommal, mert ott kellett hagynom a magasztos várakat,

titkokat rejtő bányákat, misztikus barlangokat. 

De arcomon mosoly van, mert az emlékek örökké megmaradnak.

Büszkén nézek végig ezen a csapaton,

büszkén, mert a nyolcból egy lett – egy ember, egy lélek.

 Így mar nyugodtan kijelenthetem azt,

hogy nincs olyan dolog a világon, ami széttéphetné ezt a lelket.

Sápi Éva