Karrier-nap (3.rész) – Interjú Ruszinkó Dominikával

2020. november 13.-án, a Neumann-napok keretében megrendezésre került az I. Karrier-nap az Alkalmazott matematika szakos diákok részére, melyre egykori és jelenlegi diákjaink kaptak meghívást! A járványügyi helyzetnek megfelelően az esemény a virtuális térben valósult meg. A rendezvény legfőbb célja a pályaorientáció és kapcsolatépítés volt, mely nagyon barátságos és közvetlen légkörben zajlott. Diákjaink számos kérdésre választ kaptak, melyeket tanulmányaik során felhasználhatnak. Az Karrier-napról Ruszinkó Dominikát, III. évfolyamos, Alkalmazott Matematika szakos diákot kérdeztük:

1. Visszatudnál-e emlékezni arra, hogy miért választottad az Alkalmazott matematika szakot, mikor a Szakgimnáziumba jelentkeztél?

Választani? Nálam ez nem így működött, hogy „választok” a szakok közül. Felvételinél természetesen nekem is erősen ajánlották, hogy legalább még egy szakra adjam be a jelentkezésem, amit meg is tettem, hisz nem kellett plusz vizsgát tennem ennek érdekében (Számvitel és Adóügy), de valójában meg sem fordult a fejemben, hogy ez opció lenne. Egy percig sem kellett gondolkodnom ezzel kapcsolatban. Hogy őszinte legyek, nem az volt a célom, hogy bármi is legyen, de én ennek az iskolának a diákja szeretnék lenni, hanem az, hogy bármi is legyen, de én az Alkalmazott matematika szakon fogok tanulni. Persze ez így furcsán hangzik, hisz az is fennállt, hogy bármennyire is szeretném ezt a szakot, nem fog sikerülni, de akkor sem volt a fejemben ’B’ terv. Egy tervem volt: ha felvesznek, akkor elértem a célom, ha pedig nem, akkor maradok a Bátyúi Középiskolában.

2. Már harmadik éve vagy az intézmény tanulója. Visszatekintve mit csinálnál másképp, ha tehetnéd?

Ha visszatekerhetném az időt, akkor sokkal korábban elkezdeném komolyan venni a programozást. Teljes két évig úgy gondoltam, hogy mivel leginkább a matematika miatt vagyok itt, elég, ha azt tanulom teljes bedobással, és a programozást mellőzöm. Majd hirtelen ledöbbentem magamon, hogy mikor lettem én ilyen, aki valamit, amibe bele kezdett, csak le akarja tudni. Nagyon sajnálom ezt, és mivel utólag ezen már változtatni nem tudok, ezért csak azt tehetem, hogy igyekszem behozni a lemaradásomat.

3. Hogy gondolod, befolyásol-e a későbbi tanulásban/pályaválasztásban a konferencia alatt elhangzott információ?

Személy szerint már egy jó ideje tisztában vagyok a terveimmel és a céljaimmal. Még 14-15 évesen édesapám arra bíztatott, hogy merjek nagyot álmodni, és ha akármivel kapcsolatban is, de van egy kis érdeklődésem, ne vessem el csak azért, mert nagyon távolinak tűnik. Ekkor még elég naiv fejjel, de úgy döntöttem, hogy én bizony építészmérnök leszek. Ez mára csak annyiban változott, hogy tudom, hogy mit foglal magába ez a szakirány, és hogy valójában mit is csinál egy építészmérnök (:D). A konferencián egy megszólalt öregdiák, Fejes Alex, az unokatestvérem, így nagyon sokat segít nekem az informálódásban. Ezek ellenére nagyon hasznosnak tartom az értekezleten elhangzottakat és minden diáknak erősen ajánlom, hogy ha bármilyen szak felkeltette a figyelmét, ne féljen lépni és kérdezni, hisz a jövőtökről van szó!

4. Szerinted mire van szüksége egy diáknak ahhoz, hogy főiskolán/egyetemen folytassa a tanulmányait?

Most mondjam azt, hogy jó pontszámokkal végzett érettségik? Természetesen anélkül nem fog össze jönni, de én mégis inkább azt mondanám, hogy először is nagy elhatározás és akarat kell hozzá. Illetve nagyon fontos az, hogy az adott személy elhiggye magáról, hogy igenis meg tudja csinálni, amit kitűzött céljául. Az, hogy „úgysem fog sikerülni”, egy nagy kamu. Nincs olyan, hogy ne sikerülne valami, amit igazán akarunk. A legnehezebb dolog az egészben, hogy ehhez meg kell tagadni önmagunkat. Nagyon sok dologra tudnunk kell nemet mondani, és ez az, ami igazán nehéz.  Ja, és a legfontosabb, amire, vagy inkább, akire szükségünk van az nem más, mint a Mindenható Isten!