Az eddigi legjobb őszünk a Felsőfokú Szakképzési Intézetben

  Kertelés nélkül kijelenthetem, hogy mindenkit váratlanul ért az a hír, mely szerint nem márciusban, hanem már novemberben gyakorlatra küldenek minket, II. évfolyamos óvodapedagógia szakosokat. Nem is volt ez a meglepődés ok nélküli, hisz még nem

„szakmáztunk” annyira sokat és igazából a bevezetés a szakmába nevezetű tantárgyunkon megszerzett elementáris tudáson kívül nem birtoklunk egyéb ismeretet. Mégis belevágtunk, és úgy érzem, mindenki nevében írhatom azt, hogy vártuk már nagyon, mivel a felsősök mindig nagy örömmel áradoztak erről az időszakról. Kijelenthetem, hogy nem csalódtunk, sőt a vártnál sokkal nagyszerűbb volt az egész.

Az első nap, mikor megérkeztünk a kijelölt óvodákba hihetetlen izgalom és kíváncsiság töltött el bennünket, merthogy még ilyenben ezelőtt nem volt részünk. Félelmeink azonban nem valósultak meg, mivel a gyerekek egyből közvetlenül és barátságosan viszonyultak hozzánk. Egyszerűen már akkor kialakult az az erős érzelmi kapocs köztünk és az ovisok között, amely felbecsülhetetlen.

Minden egyes nap nagy jelentőséggel bírt, és minden egyes napon fontos szakmai tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak. Nem várt mozzanatai is voltak néha az óvodai életnek, de a találékony és ügyes óvó nénik megmutatták, hogy nincs lehetetlen. Ilyen eset volt az, mikor egy anyja ölében síró kisfiút csalogattunk be vonatozással Barbi néni tanácsára. De azért az ott töltött időnk nagy részét móka és kacagás határozta meg és egy-két elsajátított praktikával a rosszkedvet is ki tudtuk küszöbölni.  Őszintén mondom, hogy nagyon sokat tanultunk, nemhiába gyakran bebizonyosodik az, hogy talán élesben sokkal jobban ránk ragadnak a dolgok, mint hosszú elméleti ismeretek megszerzése árán.

A vidám és mosolygós gyerek tényleg mindenre „gyógyír” és egy kiadós játszás valóban el tudta feledtetni velünk az otthoni problémáinkat. Mikor reggelente megérkeztünk, mintha elszállt volna a fáradság és a szomorúság, na meg a félelem. Mert attól még, hogy gyakorlaton voltunk, az iskolában is teljesítenünk kellett, és külön köszönetet szeretnénk mondani az igazgatóságnak, hogy hamarabb végezhettük el a hospitálást, hisz márciusban már keményen készülnünk kell majd a három ZNO-ra.

Az óvodában tudtuk meg csak igazán, hogy milyen egy gyermek feltétel nélküli szeretete, és ezért nagyon hálásak vagyunk. Ez a három hét feledhetetlen és felülmúlhatatlan élményként marad meg nekünk, olyan kincseket tudhatunk már a tarsolyunkban, melyeket akármelyik tanár, vagy könyv sem adhatott volna át számunkra. Nagyon köszönjük a vezetőinknek és az óvodák munkatársainak ezt a csodálatos őszi programot.

Szilágyi Boglárka és Pap Lilianna II. évfolyamos óvodapedagógus hallgatók