Honismereti kiránduláson a II. RFKMF Szakgimnáziuma

A Rákóczi szövetség támogatásával tanévünk második hónapjában máris sikerült létrehoznunk egy diákkirándulást, melyen minden első évfolyamos, illetve szép számú honismeretre vágyó felsős diák részt vett. Bár az időjárás a kellemesnél kicsit esősebb és hidegebb volt, minket ez nem állított meg.

Reggel útnak indulva megcéloztuk a Beregszentmiklósi várat. Itt rájöttünk, hogy Kárpátalján nem csak az Ungvári és Munkácsi vár nyűgözheti le az embert, hanem ezeknél több magyar történelmi értékű épület található. Bejártuk a vár zeg-zugát, ruhásszekrényben lévő titkos járatát. Sokunk számára leglenyűgözőbb része a várnak a lovagi terem volt. A lovagi páncélok, fegyverek és korabeli bútorzat egy röpke pillanatra visszarepített minket az időben.

Második állomásunk a Szolyvai emlékpark volt. Borzasztó látvány volt annyi nevet ott látni, tudván, hogy ők mind miket éltek át a szovjet hatalom zsarnoki rendelete miatt. Pusztán fekete táblák fehér betűkkel, de az, hogy minden név mögött egy emberi élet van nagy nyomot hagy a visszaemlékezőben. Tiszteletünket és őszinte szomorúságunkat kifejezve megkoszorúztuk az emlékművet és kisebb lelki sokkal visszaszálltunk a buszokba.

Következő állomásunk a Kárpát-medence történelmében fontos szerepet játszó Árpád-vonal volt. Talán ez volt utunk legérdekesebb része. A lenti szűk folyosók, kissé horrorisztikus kistermek egyszerre érdekesek és félelmetesek az ember számára. Megtapasztalhattuk milyen lehetett egy katona élete a hegy gyomrában, mikor azokon a szűk folyosókon kellett szaladniuk. Persze ennek érdekében nem vettünk fel több tíz kilónyi védőfelszerelést és fegyvert, de így is megfogalmazódott diákjainkban a tisztelet irántuk. A bunkerből kijövet melegedtünk kicsit a helyi kávézóban és útnak indultunk.

Végső állomásunk, mely, mind utunkban, mind a magyarok történelmében a legfontosabb, a Vereckei-hágó volt. Az időjárás itt sem kedvezett nekünk, de hazafi szívünk és tiszteletünk a szembefújó szél és eső ellenére is felvitt minket az emlékműhöz, ahol Árpád hadai elfoglalták számunkra ezt a gyönyörű hont. Bár sok időt nem töltöttünk fent, de így is volt időnk tiszteletünk kifejezésére egy koszorúval. Magyar emberhez híven a koszorúzást egy vers és a magyar himnusz kíséretében tettük meg.

Végső soron elmondhatjuk, hogy nagyon jó kirándulásban vehettünk részt. Történelmi tudásgyarapításunkon kívül a diákjaink közti kapcsolat is fejlődött. Határozottan ki merjük jelenteni, hogy sokat tanultunk a mai napon és eddigi büszkeségünk nemzetiségünk iránt – csak erősödött.

 

 

Csernicskó Gyula