Távtanuló a távoktatásról: az elmúlt hetek tapasztalatai

Valószínűleg sokan egyetértenének velem, és nem mondok újat azzal, hogy a 2020-as távoktatás első napja óta enyhén feje tetejére állt a világ. Nézhetjük ezt diák- vagy tanárszemmel, mindkét csoportnak hozott nehézségeket és kihívásokat az új rendszer.

A karantén szó első hallatára – még anno március idusán – elképzelni se m igen tudtuk, mi vár ránk. Mire számítsunk: három hét vakáció, lazulás? Vagy egy pillanatra se forduljon meg ez a fejünkben, mert az élet megy tovább, csak épp online hallgatjuk majd az előadásokat? Nos, nem titok, hogy voltak, akik az előzőben reménykedtek. De természetesen olyan is volt, aki észszerűen a második verziót tartotta jobbnak, hisz ha lemaradunk a tananyaggal, vagy kiesünk a rutinból, az mindegyikünk kárára lesz.

Az első napokban, mikor megkaptuk a körlevelet a távoktatás menetének pontjairól, mondhatni kitisztult előttünk a kép: akik a napjaikat délutánig való alvással szerették volna indítani, dobhatták is terveiket a kukába.

Bár mindenkinek új ez a helyzet, hazudnék, ha azt mondanám, nem aggódtunk legalább egy kicsivel jobban mi, végzősök, mint az alsóbb évfolyamok. Egyrészt bizonytalan volt, s talán még mindig az, hogy az utolsó hónapok hányad részében látjuk még az osztálytársainkat, másrészt az államvizsga közeledtével tudtuk, mennyire fontos, hogy kellő komolysággal álljunk a tanuláshoz.

A tényleges oktatás első hetének végére lassan belerázódtunk a dologba. Tanárainkkal megbeszéltük, hol, mikor és hogyan tartjuk a kapcsolatot. A valós tantermek helyett a Google Classroom (Tanterem) online platformot vesszük használatba, ott tárolódnak a feladataink, eredményeink, illetve az órapárok tananyaga. Kezdeti nehézségként talán az önálló időbeosztásból eredő problémákat emelném ki, de így harmadik hét végéről visszatekintve sokat fejlődtünk e téren.

Az órarendünket ugyanúgy szem előtt tartjuk, s bár az országos szintű karanténra való tekintettel amúgy sem mehetünk túl sok helyre, órák ideje alatt mindenképp otthon tartózkodunk. Egyes tanáraink video/hanghívásban adják át a tananyagot, illetve közösen dolgozunk feladatokon, míg van, aki szöveges üzenetek vagy videók formájában járul hozzá, hogy kellőképpen elsajátítsuk a témákat. Azonban azt mindegyikük tudtunkra adta, hogy bármikor felkereshetjük őket, ha kérdésünk van, ha valami nem érthető, és amennyire lehetőségük engedi, állnak rendelkezésükre.

Amit nehezünkre esett online elképzelni, azok a modulzárók és vizsgák. S bár a vizsgákról még nem tudunk sokat, a modulzárók lezajlását tanáraink ügyesen megoldották. Volt, aki feladatlapot állított össze számunkra, akár egy hagyományos dolgozatnál, de olyan is volt, aki hasznosabbnak tartotta, ha hívásban feleltet minket.

Néhány pontot kiemelnék az elmúlt három hét történéseiből:

  • Discord és Zoom működésének felfedezése („óh, hogy ez a másik csoport órája”)
  • Webkamerák és mikrofonok okozta viccek, „most hallotok? és most?”, „némítsd már le” és társaik; és ki ne maradjon, mikor életre kelnek és önállóan ki-bekapcsolgatnak, és hogy másképp oldanánk meg a helyzetet, mint eltakarva a kamerát
  • Szóbeli modulzárók izgalmai („nem arról van szó, hogy nem tudom a választ, csak lámpalázas vagyok tetszik tudni”)
  • Email-en már csak a Tanterem keres
  • Túl erős internetkapcsolat okozta szépségek („kidobott, visszavennétek?”, „ti láttok valamit?”)
  • „Itt vagytok még?” – …kínos csend

Viccet félretéve: bár szembe találtuk magunkat kisebb-nagyobb nehézségekkel, tudjuk, a lényeg a vírus megfékezése, mindannyiunk érdekében. S ha ez ezzel jár, állunk szembe a kihívásokkal. Ne feledjük, hogy a világunk közösségekből épül fel, és ez pont egy olyan helyzet, mikor a közösség sorsa erősen meghatározza a miénket, és ugyanígy fordítva. Kérünk mindenkit, ne vegye félvállról az intézkedéseket. A pánik nem megoldás, de a figyelmen kívül hagyás sem. #EgyüttSikerül, #MaradjOtthon

Gécse Angéla Karolina

Alkalmazott matematika szak, 4. évfolyam