Megemlékezés az aradi vértanúkról

„Akit szolgáltatok
egy árva hon volt,
ím sírotokra
emlékkő se jut!” (Madách Imre)
 

Az ősz a természetben is az elmúlást, a szomorúságot jelképezi. Lassan elcsendesül minden, nyugovóra tér a természet. Az őszi időszak az ünnepek sorában is szomorú, de egyben nagyszerű cselekedetek időpontja volt. Szomorú, mert a szabadságharc kegyetlen megtorlással végződött, de nagyszerű, mert megmutatta, hogy mire képes a magyar szabadsága kivívásáért. Olyan embereket adott a történelemnek, akikre méltán büszkék vagyunk, hisz életüket áldozták fel az utókor szabadságáért.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetének II. évfolyamos diákjai is e gondolatok jegyében emlékeztek meg 2016. október 6-án az aradi vértanúkról. Felidézték Kossuth Lajos 1849. augusztus 11-ei Kiáltványának a nemzethez szóló üzenetét, Görgey Artúr beszédének részletét az aradi haditanácson. Népdalokkal érzékeltették (Esik az eső…, Jaj, de szépen süt az őszi napsugára…) az Aradon történt kivégzés gyászos hangulatát.

A 13 vértanú rövid bemutatását a fiúk gyertyagyújtással tették ünnepélyessé. A megemlékezésen Petőfi Sándor: Európa csendes, újra csendes…, Vörösmarty Mihály: Előszó, Juhász Gyula: Vértanúink, Heltai Jenő: Szabadság című verséből hangzottak el részletek.

A megemlékezés a Szózat eléneklésével zárult.

Király Katalin,

 magyar szakos tanár