A határok elválaszthatnak, de így is Összetartozunk!

Idén már tizedik alkalommal rendezték meg az Összetartozunk tábort július 22-29 között, melyen mi is (négyen) részt vettünk a muravidéki, felvidéki, erdélyi, vajdasági és anyaországi diákok mellett. Ebben az évben Obornakon a Nyitnikék Erdei Iskola adott otthont a táborlakóknak. 8 nap hosszúnak tűnik, de itt valahogy mindig sokkal gyorsabban telik az idő… Mert ez kicsit más, mint a többi. Nincsenek szabályok, mondhatnánk. Azaz vannak, csak nem előre meghatározott, a táborlakók ezt közösen hozzák még a tábor elején.

A különböző energizáló és csapatépítő foglalkozásoknak köszönhetően hamar egységgé kovácsolódott a csapat, amely egy hét alatt elhozta vagy elhozhatta a változást a résztvevők szívében. Minden évnek megvan a maga tematikája, mely személyiségformáló hatással bírnak a résztvevő fiatalokra és kísérőkre egyaránt. Nem véletlen így, hogy az idei év fő vezérfonala épp a változás lett szűkebb és tágabb értelemben is. Lehetőségünk nyílt rádöbbenni arra, hogy igazából nem csak önmagunkra, családunkra, baráti körünkre gyakorlunk ráhatást, hanem valamilyen szinten mindenre ami körülvesz bennünket és fordítva. A változástól nem félni, hanem inkább megbarátkozni kell, mert ezzel a világ is változik.

A programok is ennek megfelelően nagyon változatosak voltak: drámafoglalkozások, kézműves foglalkozások, bátorságpróba, közös délelőtti interaktív beszélgetések, előadások, kirándulás a Tapolcai-tavasbarlangban, záróesti előadás-sorozat és még folytathatnánk a sort. Ezek mind-mind azt mutatják, hogy milyen sokrétű és színes hét várta az ide érkezőket, mindez persze a fergeteges jókedv, remek hangulat és önfeledt nevetések jegyében. Ezen felül a tábor évről-évre visszavárja az elmúlt évek “kinőtt” táborlakóit, akik jelenlétük mellett egy fenomenális vacsorával is meglepték a csapatot. “Egyetlen éj sem ugyanaz, mint az előző, és bennük az emberek sem ugyanazok”-ez az idézet zárja jól igazán ezt a rendkívül programdús hetet.

A lényeg: a hét végére már igazán senkinek nem volt honvágya, hiszen már “otthon” volt, hiába a Kárpát-medence megannyi részéről érkeztünk, remélem az itt kötött barátságok túlmutatnak a tábor időtartamán. Hatalmas élmény volt, remélem jövőre is ott leszünk.