Az Alkmat IV. csapata meghódította Kijevet, avagy egy matekos utazás 2018. őszén

A júliusi nagy matekos túra után, amikor a tanév fáradalmai után két napra elfoglaltuk Galícia fővárosát, a nagymúltú Lemberget, most úgy döntöttünk, hogy Árpád vezérünk nyomdokait követve, csak most nem kelet felől, hanem nyugati irányból, kihasználva az októbervégi vakációs napokat, meghódítjuk Kijevet is.

Utazásunk kezdetén a Főiskola támogatásával késő este eljutottunk a hadjáratunk kezdeti állomására, Munkácsra, ahonnan röpke tizennégy órás hálókocsis vonatozás után megérkeztünk Ukrajna fővárosba. Némi felderítés után sikerült bevenni a hadiszállást, ami egy sokcsillagos szálló volt Kijev legdrágább negyedében (ebből a mondat utolsó része igaz, a sok csillagból már nem mind, de azért kényelmes és tiszta). Az utazásaink során folyton óriási tömegen kellett átverekedni magunkat, ez valóban kihívás volt. A metró rendkívül zsúfolt ugyan, de azért megfordulhattunk a világ legmélyebb metróállomásán is, melynek mélysége nagyobb, mint a New York-i szabadságszobor magassága.

Első napunk főbb helyszíne a Pecserszka Lavra kolostor épületkomplexuma volt, ahol a misztikus barlangok, az óriási harangtorony mellet egy különleges élmény várt ránk. Ugyanis Szjadrisztij mester által készített mikroméretű tárgyak kiállítótere is itt található – valódi unikum. Hihetetlen dolgokat láttunk. Talán csak egyet a sok különlegesség közül: egy emberi hajszál, amit, mint egy csövecskét, hosszában kifúrt és abba egy gyönyörű rózsát helyezett el a mester. Igazi csodák, amit emberi kézzel készítettek, és mégis emberi ésszel szinte elképzelhetetlen, hogy mindez nem illúzió.

A nap koraesti órái azzal teltek, hogy néhány kilométeres túra során, a fővárosi utcákon, tereken, sugárutak mentén sétálva megnéztük az Holodomor emlékparkot, az elnöki kastélyt,az ország parlamentjét, azaz a Rádát, a Miniszteri Kabinet monumentális épületét, a híres Dinamó stadiont, a Függetlenség teret (a Májdánt, ahol a 2014-es forradalmi események zajlottak), a Hrescsátikot, az Európa teret, a Gábriel arkangyalos diadaloszlopot… talán az olvasónak is hosszú már a felsorolás is. De az AlkMat egy mindent túlélő, igazán hősies csapattest volt, akik becsülettel végigcsinálták ezt „menetet”. Nem maradhatott ki a legnagyobb McDonalds sem. És az estébe még ezután belefért egy kiadós séta az impozáns Sevcsenkó parkban, a Sevcsenkó Egyetem vörös épületének körbejárása, a régi Parlament, és vidám beszélgetések a nagyváros fényei megvilágításában.

A második nap is igazi kihívás volt. A II. világháború múzeumát vettük célkeresztbe. Itt aztán a volt birodalmi haditechnika teljes arzenálja várt ránk: tankok, hadirepülőgépek, helikopterek, ballisztikus rakéták. És maga múzeum is nagy erővel hatott: az emberbőrből készített kesztyű, a koncentrációs táborból származó guillotine vagy a lelőtt repülőgép roncsa és még megannyi igen meglepő tárgyi emlék. A 2014. óta tartó keletukrajnai háború harcait és résztvevőit bemutató tárlat is nagyon látványos, a teljesen élethű harcosai a panoptikumban nagy megdöbbentő látványt nyújtottak.

Ezek után még egy gyors gyalogtúra keretében az Arany Kaputól indulva felfedeztük az ősi fejedelmi Szófia székesegyházat, aztán a Bohdan Hmelnyickij lovas szobra mellett elhaladva még a szovjetek által lerombolt, de újjáépített aranykupolás Szent Mihály-templom belsőudvarát, hatalmas épületegyüttesét is megnézhettük.

Végezetül az óváros dombos utcáin végighaladva visszatértünk a központi vasútállomásra. Innen utolsó próbatételként tizennyolc órás vonatozással újra szülőföldünk kedves városába, Beregszászba tértünk haza.

Megérte a hadjárat? Mindenképpen: sok különlegesség, csapaterősítő közös utazás, vidám séták, megannyi látványosság és … az AlkMatIV sikeresen megoldotta ezt a feladatot is. Az egyenlet megfejtéséhez elszántság és kitartás kellett. De sikerült. És a feladvány végén most már ott van a felelet is: kitartással, együttes erővel, vidám szívvel és jó szándékkal meghódíthatjuk a jövőt is: csak ne adjuk fel!